Miért is vágtam bele az életmódváltásba, és a blogolásba?

Minden olyan tevékenységet, amit először csinálunk az életünkben, nehéz elkezdeni. Gondoljunk csak bele, szinte mindennel így van ez. Amikor kiskorunkban először próbálkozunk a járással, a beszéddel, a biciklizéssel. Aztán már milyen könnyedén megy minden. Persze gyerekkorunkban minden akadályt könnyebben veszünk mint később, amikor már bizonyos társadalmi normáknak is meg kell felelnünk és általában rossz irányba szocializálódunk. A mai világ arra nevel minket, hogy ne tűnjünk ki a tömegből, ne próbáljunk meg másképpen gondolkodni mint a többiek, mert akkor nem visszük sokra az életben. Van egy elképzelésem arról, hogy ez miért történik így, de az már inkább afféle összeesküvés elmélet és ez az oldal nem azért jött létre, hogy ezeket hosszasan ecseteljem.
Na lényeg a lényeg, hová is szerettem volna kilyukadni az előző kis felvezetéssel. Szóval, hogy a BÁTORSÁG. Ez az, amiből nekem kiskoromban még sok volt, mostanra pedig egyre kevesebb van sajnos. Emlékszem, amikor még az általános iskola udvarán nyomtam a betonon a kézenállásokat, amikor még nem is tudtam hogyan kell, de nem foglalkoztam vele, hogy hátraeshetek és összetörhetem magamat. Manapság ezt már nem tenném meg, hogy miért? Nem tudom.
El sem tudnátok képzelni, hogy mennyi bátorság kellett ahhoz, hogy egy ilyen blogot indítsak és megmutassam magamat egyáltalán, hiszen én nem vagyok az a "selfizős" fajta, viszonylag kevés fényképem van a facebookon is. Ez egy részt azért van, mert nem tartom fontosnak, más részt pedig alapvetően szégyenlős vagyok. Önbizalom hiányos és szégyenlős, remek kombináció nem? Én hiszem, hogy ez megváltozhat. Csak egy löket kell. Csak ki kell löknöm magamat a komfort zónámból.
Hál'Istennek több mint 3 éve megtaláltam azt az embert, aki társam mindenben, és aki mindennél jobban ismer engem és támogat. Nem titok, hogy ez a blog is az ő ötlete volt, és úgy érzem jó ötlet volt.
Most csak úgy tolonganak a gondolatok a fejemben, hogy mikről szeretnék írni nektek. Megpróbálom egy kicsit összerendezni őket és úgy végighaladni rajtuk.

Amikor a tested azt mondja, hogy elég..

Régen hallottam már sokszor, azt a mondatot hogy: "Csak figyeld meg, mit üzen a tested." Őszintén szólva baromságnak tartottam, és nem is igazán értettem, éretlen voltam hozzá. Aztán, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva, el jött annak is az ideje, amikor már kezdtem megérteni, hogy miről is szól ez.
Annyit kell tudni rólam, hogy egész eddigi életemben súlyproblémákkal küzdöttem. Ez egyrészt örökletes, másrészt pedig a szüleim és a saját tudatlanságomból fakadt. Hiszen akkor még nem volt elterjedve az internet, nem tudtam tájékozódni, csak abból, amit esetleg a tv-ben, vagy egy-egy újságban láttam. Itt nincsen hibás, csak a fogyasztói társadalom az egyetlen okolható bűnös.
Megszületünk, nyomják belénk a jó kis tehéntejes tápszert, amiben ki tudja mi van? A tehéntejjel alapjáraton semmi probléma nem lenne, ha nem lenne agyonkezelve mindenféle mesterséges sterilizálószerrel, és nem egy hormonokkal teliinjekciózott szerencsétlen állatból folyna ki.
És ki tudta ezt akkor, azóta se tudom mi lehetett benne, de hozzászoktam sajnos. Anyatejet szinte egyáltalán nem fogyasztottam, nem szívtam magamba azokat a fontos tápanyagokat, amik az immunrendszert erőssé teszik, amik kialakítják a bélflóra védekező rendszerét.
Aztán következnek a csodálatos menzakaják, a chipsek, ki ne emlékezne a Pokémonokra, amiket abban az időben lehetett gyűjteni tazó formában, na nem is kell mondani, hogy nekem volt a legtöbb az osztályban. Bele sem merek gondolni, hogy hány zacskó chipset ettem meg ahhoz. És milyen büszke voltam a gyűjteményemre!
Hát mondanom sem kell, hogy 7.-es koromra már 70 kiló felett voltam, a mostani magasságom mellett, aminek természetesen nagy része zsír volt, mert szinte semmit sem sportoltam. És akkor jött az, amit máig bánok, az agyament koplalás időszaka..Sport még mindig nem sok volt, néha szobabicikliztem, és elkezdtem teniszezni, jó persze még mindig több mint a semmi:)
Akkor lefogytam kb 15 kg-ot és jól éreztem magam, a pasizás is beindult. Aztán, ahogy komolyodtak a dolgok és olyan 17 körül voltam, elkezdtem fogamzásgátlót szedni. Akkora már túl voltam néhány olyan erős menstruációs görcsön, amikor az ájulás határán voltam, sokszor ki sem bírtam kelni az ágyból. Természetesen a fogamzásgátló ezen segített, nincs ciklus, nincs vérzés. A nőiességem teljesen kikapcsolt, ez kb 2 évig működött így. Amikor elkezdődtek a gondok. Nem szeretném nagyon részletezni, csak annyit, hogy mindenféle visszatérő nőgyógyászati fertőzéseim lettek, és felelőtlenül antibiotikumokkal kezdték őket kezelni. Teljesen tönkrement a bélflórám, jött a candida, amiből máig nem sikerült kigyógyulnom. Szerintem erről a betegségről már mindenki hallott valamennyit, nos én szinte minden területen megszenvedtem már a tüneteitől. Orvostól, orvosig, nem segített igazából senki.
Magamnak kellett tennem valamit, elkezdtem figyelni arra, hogy mit mond a testem. Mit eszek, ami után rosszul érzem magam? Elhagytam a tejet és a kenyeret, cukrot, fehérlisztet. Nagyon nehéz volt, volt olyan időszakom, amikor hetente 4-5ször jártam a gyorséttermekbe, a kedvenc bigmacem társaságában mindig jól éreztem magamat. Ez nem vicc, tényleg függő voltam. :D
Aztán leálltam azzal is, mekis hamburgert kb 2 éve ettem utoljára, de őszintén szólva már nem is hiányzik. :) Akkor kezdtem el aktívabban sportolni is, a tenisz persze ment egészen onnantól, hogy elkezdtem, de már jártam aerobik órákra, elkezdtem jógázni, amit nagyon megszerettem, és Rubint Réka DVD-kre tornáztam itthon. Sőt, volt olyan is, hogy eljártam személyesen az óráira is, ami egyébként most megint tervben van. Lényeg, a lényeg, hogy elhagytam a fogamzásgátlót is és kezdtem sokkal jobban érezni magamat. Megint lement 10 kiló, amit sikerült felszednem az agyament diétás korszakom után kialakult falási rohamaimnak köszönhetően.
Mondjuk az ingázó súlyom és az ugyanúgy ingázó hormonrendszeremnek köszönhetően maradandó nyomok keletkeztek a testemen, és egyébként a lelkemben is.
Nagyon sok órát töltöttem azzal, hogy egyáltalán rájöjjek, min kellene változtatnom, hogy jobban érezzem magam. Rájöttem, hogy a testem egy intelligens rendszer, ami talán másokénál érzékenyebben reagál az őt érő negatív hatásokra. Minden kis rezdülésére oda kell figyelnem. A legtöbbet a testemtől tanultam saját magamról az évek során.

A jelenlegi helyzet

Mostanában sajnos megint visszatért a betegségem, a stresszes életmód, és az ülőmunka csodálatos mellékhatásaként. Nem tagadom a lustaság is szerepet játszik, mert nem mozogtam annyit, mint amennyire szüksége van a szervezetemnek. Szerencsémre, vagy nem, a női átlagnál izmosabb vagyok, ha elkezdek egy monoton kis intenzitású edzést, azt viszonylag sokáig is tudom csinálni, anélkül, hogy elfáradnék, viszont az állóképességem a magasabb intenzitású edzéseknél rossz. A futásnál a tüdőm is elég hamar elfárad, amikor a testem még 3-szor olyan sokáig is bírná. Ezen mindenképpen kell változtassak, fejlődni akarok.
Viszonylag kevés regenerálódás is elég, nem alszom sokat egyébként sem. Ha beindulok, és rákapok a sportolás ízére, olyan leszek, mint egy örökmozgó. Csak sajnos ezt sokszor elfelejtem és a könnyebb utat választom. Mostanra jutottam el odáig, hogy az életmódomat többé-kevésbé sikerült tartanom, csak a mozgást szeretném megint beiktatni az életembe, és sokkal szervezetebben végezni. Szeretnék edzéstervet készíteni, és étrendet is.
Futni szeretnék, úszni, jógázni, cardiózni, súlyzós edzéseket végezni és szaunázni. Nem annyira a fogyás a célom, max 4-5 kilótól szeretnék megszabadulni, szerintem nekem az ideális súlyom olyan 56kg körül van. Az elsődleges szempont hogy egészséges legyek, a állóképességemen szeretnék javítani, a tüdőkapacitásomon, és egy kicsit szálkásabb testet, feszesebb bőrt szeretnék.
Jelenleg ez a terv, a blogot pedig arra szeretném használni, hogy támaszom legyen azokban az időkben, amikor rosszabb lesz a betegségem, és nehezebb lesz az élet, amolyan motivációként, hogy ne hagyjam abba, van értelme annak amit csinálok.